Julcsi mondásai - február

Februárban már filozofikus hangokat is megütnek a Julcsizmusok. Ezt pedig én nagyon élvezem. Komoly dolgokról is el lehet vele már társalogni. Például nagyon foglalkoztatja a férfi-nő kérdés és feltűnnek neki már az általánostól elütő dolgok. Ezekre vagy az asztalnál, evés közben kérdez rá, vagy villanyoltás után, a sötétben.

- Anya, az Omának miért nincs férje?

De feltűnik neki a barátoknál is, ha valami nem "kerek" az ő szemlélete szerint.

- Az Atának ki a felesége?
- Nincsen neki felesége.
- Miért nincs felesége?

Aztán belemélyedünk abba, hogy az emberek hogyan keresik, majd hogyan találják meg, vagy vélik megtalálni a párjukat. Ez Julcsit nagyon foglalkoztatja.

***

De ilyesmi is érdekli már:
- Anya, neked kik voltak a barátaid kicsi korodban?

Szívesen hallgatja ezeket a történeteket, főleg azért is, mert az akkori barátaimból kettőt ő is ismer, sőt a gyerekeikkel szívesen játszik is.

***

Próbáljuk tisztázni a "katona" fogalomkörét.
Anya: - Képzeld el, például Matyi papa meg a Feri papa is voltak katonák.
Julcsi kisebb gondolkodás után komolyan: - És akkor hol voltak a királylányok?

***

 



Igen, a királylányok kezdik betölteni Julcsi fantáziájának legkisebb zegzugát és emellett nagyon fontos a saját nőiességének hangsúlyozása is. Sehova nem lehet nadrágba menni, de még otthon sem lehet csak úgy szoknya, vagy nagy fodros ruhácska nélkül ellenni. Alapkellék még a papírkorona, amit természetesen az utcán is hord a kishölgy, a sapkára applikálva.
Egyszer például szólt egy zene a rádióban, amire Julcsi önfeledten el kezdte magát illegetni. Két-három risza után a végtelen boldogság éktelen bömbölésbe és hatalmas krokodilkönnyekbe torkollott. Hogy miért? Hát mert észre vette, hogy nincsen rajta a pörgős szoknyácskája!

Ehhez a témakörhöz tartozik a következő történet is. Barátainknál jártunk vendégségben. Julcsi a WC-ről leszállva húzta éppen a bugyiját meg a harisnyáját, igazgatta a ruhácskáját. Hanga, barátnőm kislánya  - egyidősek -  meg csak állt mellette és bámulta, majd megkérdezte Julcsitól:
- Neked hol a nadrágod?
Julcsi félvállról, némiképp felháborodva:
- A lányoknak nincs nadrágjuk!

***

Akadnak persze vicces mondások, nyelvbotlások, egyéni szóalkotások, csak úgy, a hétköznapi ténykedések során.

Játék közben: - Anya, adj gyorsan egy esernyőt, mert csupa csurom vagyok!


- Látok egy bütyköletet a lábadon.


Játék közben, mintha varázsolna: - Nézd, valami fénylés terem itt!


Mérőszalaggal jön: - Megmutassam, hogy én hováig érek már?


Boldogan kicsattan belőle: - Ilyen érzés van itthon!
Anya: - Milyen érzés?
Julcsi: - Hát tök jó!

***
Februári Tesós
Anya: - Hú, a Tesó most nagyon kapirgál a pocakban!
Julcsi: - Bent a pocakfaladnál? Lehet, hogy most éppen lemossa belülről egy szivaccsal.

***
Végül pedig egy párbeszéd, amely jól illusztrálja az utóbbi hónapok alap lelkiállapotát.
Julcsi: - Nem akarom ezt.
Anya: - Mit nem akarsz?
Julcsi: - Hát..., azt még nem tudom.

Julcsi mondásai az új esztendőben - január

Van nekünk idén egy jófajta családi naptárunk, ami a konyha falán lóg és családtagonként lebontva lehet rajta feljegyezni a fontos határidőket, találkozókat, eseményeket. Öt sávos, úgyhogy ebből három már le van foglalva (még rövid ideig, aztán ugye még egy sávba érkezik versenyző), de a maradék kettőbe lehet mindenfélét jegyzetelni, pl. baráti szülinapokat, vagy éppen Julcsi mondásait. Ebből pedig akad jó pár mostanában. Megosztom veletek.

Január

Elbambult reggeli közben, majd megszólal merengve:
- Azt hittem, kismadár vagyok.

***

Szórakozottan és magán szórakozva:
- Meg akartam fújni, de véletlenül bekaptam!

***

Szemeim forgatva bohóckodok neki. Mire ő:
- Anya mit csinálsz? Két szempilláddal mozgatod a szemgolyódat?

***

Felfedezés: - Zenél az uborka a számban!

***

- Apa, olyan a bajszod, mint egy csónak.

***

Kisbabát alakít éppen az aktuális szerepjátékban, aki rimánkodik anyukájának:
- Anya, azt akarom, hogy fel legyek kösve. (ti. hordozókendőbe)

***

Délelőtt egy könyvet lapozgatva megismerkedtünk a szurikátákkal. Mikor Apa hazaért, büszkén mesélt Julcsi az új ismerősökről:
- Nézd Apa, ezek a szurikányok!

***

***

-Anya, nézzünk diafilmeket!
-Jó, melyikhez van kedved? A Frakk, vagy a Két kicsi bocs meg a róka, vagy inkább a Zengő Abc?
- A Zengő és az ABC!
(Pécsváradiak előnyben: Pécsvárad "belvárosában" ugyanis egymás mellett található a Zengő cukrászda és az ABC, vagyis a helyi khm... "szupermarket", ahova Julcsival gyakran járunk.)

***
Sétálunk az utcán. A hosszú járdán csak egy női alak jön velünk szembe. A januári szürkeségben szembetűnő az élénk színű hajkoronája. Látom, hogy Julcsit is lenyűgözi a látvány,számítok rá, hogy rákérdez valamilyen formában erre a hajzatra. Miután a nő elhalad mellettünk, Julcsi még mindig a hatása alatt döbbenten kérdezi:
- Anya, mi volt ez a narancssárga hajú?

***

 Egyre inkább foglalkoztatja Julcsit a Tesó, hiszen maga a has is egyre terebélyesebb. Meg bizonyára érzi, hogy egyre közeleg az idő, hogy a Tesó kibújik, meg hogy anyja is többet molyol ezen a kérdéskörön magában... Beszélgetésekbe, szerepjátékaiba, rajzaiba gyakran megjeleníti a Tesót, anélkül, hogy mi erre külön felhívnánk a figyelmét, vagy felszólítanánk, hogy márpedig..... Elmondása szerint nagyon várja már, hogy megszülessen, s tudja is, hogy ez tavasszal esedékes, amikor már friss zöld levelek vannak a fákon és sok virág nyílik mindenfelé... :) Julcsi így képzeli a "pocakba kerülést":

- A tesó a szádon keresztül becsúszott, és aztán már hopp!, bent is volt.

***

Nyár, te csodálatos!

Jól beharangoztam a nagy kámbekket, aztán meg megint csak a punnyadás, mi? 

Hát itt van a nagy zimankóban egy kis ízelítő a mi remekjó nyarunkból. Ehhez persze kellett egy zöldablakos házikó meg egy hiperszuper hozzávaló kert, no és jó idő, medence, haverok, bulik és... almalé.

És míg anya és lánya önfeledten pózoltak a hűsítő vízben a kamera előtt, addig boldog apa a kamrában tartotta a slaugot, hogy szivárgásmentesen tudjon ömleni a víz a medencébe... :)

Majd aztán ő is csatlakozott a lubickolókhoz és átitatódott önfeledtséggel.

Folyt. köv.

Az újraéledő blog napja (Vivát!)

Néhány napja fogalmazódik bennem, hogy kellene újra ide írni valamit. Meg képeket feltenni. Vagy valami. Vagy bármi...  Legalább a saját szórakoztatásomra.

Aztán ma délelőtt egy eddig ismeretlen anyuka megkérdezte, hogy nem én blogolok-e a neten Lujcsiról. Akkor ki kellett mondanom, hogy de, ez múlt időben igaz, mert mára eléggé elhanyagoltam a dolgot. Aztán nyitom este a leveles ládámat és édesapám jelzi finoman és ismételten, hogy ő bizony hiányolja az információkat házunk tájáról. S ha mindez nem lenne elég, akkor itt van még ez a két türelmetlen kommentelő, akik szemérmetlenül követelőznek.
Mi ez, ha nem a Hamisítatlan Bolygóegyüttállás?
Mondjuk, akkor is nehéz folytatni.
De azért megpróbálok összegezni valamit az elmúlt majd félévből.
Sok a változás minden téren.
Elköltöztünk a 'zöldablakosházikóból' a 'társasokba', anyának lett jogsija, nohdácú saját négykerekűje, no és hogy Lujcsi felfejlődik ranglétrán nővér státuszba. Vagyis testvére születik, pontosabban öccse. Úton van második gyermekünk, akit az előzetes ultrahang kiskukimadzagosnak mutatott. Fiúgyermekünk fog születni! Ez izgi lesz ám a javából!

Itt abba is hagyom. Ez most pont olyan bevezetőfélére sikerült. Ebből lehet érezni, hogy lesz itt még folytatás. Úgy-e?