Szombaton, Julcsi születésének első évfordulójára összehívtuk gyerekes barátainkat a Váerkertbe. Jó kis móka kerekedett belőle, annak ellenére, hogy a nap elején még nem lehetett tudni, hogy egy óriási zuhi nem törli-e a programot, vagy nem szorítja-e a négy fal közé. Négyre odaértünk a terepre, és még mindig nem tudtuk, mi lesz, csak a fekete fellegeket kémleltük és hallgattuk pécsi barátaink beszámolóját az ottani zivatar méreteiről.
Egyre többen érkeztek a barátok közül, a fekete felhők meg távoztak, mintha tudták volna, hogy a Várkert most védettséget élvez, égzendülésnek itt helye nincs. Majd a délutáni napfényben hesszeltünk a fák árnyékában, míg a gyerekek kedvükre tombolhattak a hatalmas "futtatón" :).
Vera, Elza, Júlia, Barnabás, Sára, Márton, Villő, András, Mátyás, Sámuel, Rózsa, Benedek, Sára, Borbála - ez a nagyságszerinti sorrend, ami a gyerekhadsereget illeti. A legfiatalabb versenyző mindössze négy és fél hónaposan jött bulizni, a legidősebb pedig már igazi nagylány - hamarosan öt éves.
A jó hangulat egy ilyen terepen és ilyen napsütésben adott, de Szilárd buborékgyártó "lézerkardja" gondoskodott arról, hogy a gyerekek állandóan lendületben legyenek. Julcsi is megszerette ezeket a lebegő labdákat, hangosan sikongatott a látványtól, és persze ő is "rohant" a többiek után "pukkasztani".
Vera, Elza, Júlia, Barnabás, Sára, Márton, Villő, András, Mátyás, Sámuel, Rózsa, Benedek, Sára, Borbála - ez a nagyságszerinti sorrend, ami a gyerekhadsereget illeti. A legfiatalabb versenyző mindössze négy és fél hónaposan jött bulizni, a legidősebb pedig már igazi nagylány - hamarosan öt éves.
A jó hangulat egy ilyen terepen és ilyen napsütésben adott, de Szilárd buborékgyártó "lézerkardja" gondoskodott arról, hogy a gyerekek állandóan lendületben legyenek. Julcsi is megszerette ezeket a lebegő labdákat, hangosan sikongatott a látványtól, és persze ő is "rohant" a többiek után "pukkasztani".
Spontán képek következnek a buliból. S mivel én is teljesen az esemény sodrásában léteztem ezen a délutánon, így előfordult, hogy az ujjam önálló életet élt a fényképezőgépen és csak kattintgatott jobbra-balra, fel-le, oda-vissza....
(Mégvalami: mivel rendre bénázok ezen a blogon a képek és a szöveg összeszerkesztésével, elmondom, hogy minden képhez az alatta olvasható szöveg tartozik. Csak, mert nem egyértelmű és már unom folyton törölni meg újranyomkodni az entereket.) 
Szilárd Mester keze varázslatra lendül.
Boldog gyerekek ugrándoznak.
Buborékok mindenütt.
Boldog gyerekek buborékokat kergetnek.
Boldog gyerekek egyhelyben állnak, egy boldog gyerek buborékért nyúl.
Boldog gyerekek buborékok után szaladgálnak, egy boldog gyerek igyekszik négykézláb utánuk eredni, egy boldog gyerek mgunta a játékot.
Boldog szülők gyönyörködnek a boldog gyerekekben.
A két legkisebb, helyváltoztatásra képes boldog gyerek.
A képen kilenc (boldog) kisgyerek van elrejtve.
Csupa boldogság.
Figyeld meg, hogy míg a boldog felnőttek mind őrzik a helyüket viszonylagos mozdulatlanságban, addig egy gyereket sem találsz az előző helyén...
Boldog szülők pihennek a fűben. Némelyiken boldog csecsemő csimpaszkodik. Előtérben az ünnepelt.
Kettes számú szülinapi torta gyertyájában való gyönyörködés az ünnepelt részéről.
Nem pisilni voltunk.
Boldog gyermek ölelgeti Piroskát - ez már a levezetés volt. :)
- Na, mit szósz haver, szerinted mien vót a bulim?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése