Beszereztünk egy hiper-szuper bebújós előkét a Gyermeknek, mert az utóbbi időkben feltámadt a táplálékkal való kísérletező kedve. Nem csak beletúrni érdekes, hogy az állagát megnézze, hanem morzsolgatni, arrébb pöckölni, mi több arrébb placcsintani - ezek a kísérletek főbb irányvonalai. Aztán persze saját kanalat követel magának, hogy ő is etesse a szüléket... Na abból nem sok jó - vagyis nem sok tiszta ruha - szokott kisülni/kikerülni.
Úgy három hete vettük, akkor nagyon lelkesen rá is adtuk a bébire, ám ő keresztül húzta a számításainkat és hangos sztrájkba kezdett, amikor másodjára is megpróbáltam ráadni.
A köpeny szép, két színben is vettünk, ám tökéletesen elveszi az élmény valódiságát. Olyan lehet benne enni, mint esőköpenyben zuhanyozni... Nem tudod vele kellőképpen bemaszatolni a ruházatodat. Már csak abban bízhatsz, hogy az asztalkádra vagy az éppen etető szülődre tudsz juttatni kellő mennyiségű étket.
Azért egy alkalommal Bébi nekünk is megengedte, hogy meglessük, hogyan működik bevetésben a "vegyvédelmi". Ezt dokumentálják a képek. Bébi végig mondjuk úgy: felülről kezelt bennünket, meg a helyzetet: "Na, jó, most az egyszer kegyes leszek, fotózzatok, egye-fene, de máskor látni sem akarom ezt az izét, akármilyen házikók és fácskák vannak rajta!"
:) teccés
VálaszTörlésSzegény vegyvédelmi... de szerény tapasztalataim azt mutatják, hogy eljön majd az ő ideje, amikor Julcsi szövege valami ilyesmi lesz: "nem a kisvirágosat hanem a kék vegyvédelmiiiiit", majd esetleg megint leáldozik a csillaga, de mondjuk mint festéskellék törhet újabb babérokra...
VálaszTörlés