Néhány napja fogalmazódik bennem, hogy kellene újra ide írni valamit. Meg képeket feltenni. Vagy valami. Vagy bármi... Legalább a saját szórakoztatásomra.
Aztán ma délelőtt egy eddig ismeretlen anyuka megkérdezte, hogy nem én blogolok-e a neten Lujcsiról. Akkor ki kellett mondanom, hogy de, ez múlt időben igaz, mert mára eléggé elhanyagoltam a dolgot. Aztán nyitom este a leveles ládámat és édesapám jelzi finoman és ismételten, hogy ő bizony hiányolja az információkat házunk tájáról. S ha mindez nem lenne elég, akkor itt van még ez a két türelmetlen kommentelő, akik szemérmetlenül követelőznek.
Mi ez, ha nem a Hamisítatlan Bolygóegyüttállás?
Mondjuk, akkor is nehéz folytatni.
De azért megpróbálok összegezni valamit az elmúlt majd félévből.
Sok a változás minden téren.
Elköltöztünk a 'zöldablakosházikóból' a 'társasokba', anyának lett jogsija, nohdácú saját négykerekűje, no és hogy Lujcsi felfejlődik ranglétrán nővér státuszba. Vagyis testvére születik, pontosabban öccse. Úton van második gyermekünk, akit az előzetes ultrahang kiskukimadzagosnak mutatott. Fiúgyermekünk fog születni! Ez izgi lesz ám a javából!
Itt abba is hagyom. Ez most pont olyan bevezetőfélére sikerült. Ebből lehet érezni, hogy lesz itt még folytatás. Úgy-e?
