- Anya, az Omának miért nincs férje?
De feltűnik neki a barátoknál is, ha valami nem "kerek" az ő szemlélete szerint.
- Az Atának ki a felesége?
- Nincsen neki felesége.
- Miért nincs felesége?
Aztán belemélyedünk abba, hogy az emberek hogyan keresik, majd hogyan találják meg, vagy vélik megtalálni a párjukat. Ez Julcsit nagyon foglalkoztatja.
***
De ilyesmi is érdekli már:
- Anya, neked kik voltak a barátaid kicsi korodban?
Szívesen hallgatja ezeket a történeteket, főleg azért is, mert az akkori barátaimból kettőt ő is ismer, sőt a gyerekeikkel szívesen játszik is.
***
Próbáljuk tisztázni a "katona" fogalomkörét.
Anya: - Képzeld el, például Matyi papa meg a Feri papa is voltak katonák.
Julcsi kisebb gondolkodás után komolyan: - És akkor hol voltak a királylányok?
***
Igen, a királylányok kezdik betölteni Julcsi fantáziájának legkisebb zegzugát és emellett nagyon fontos a saját nőiességének hangsúlyozása is. Sehova nem lehet nadrágba menni, de még otthon sem lehet csak úgy szoknya, vagy nagy fodros ruhácska nélkül ellenni. Alapkellék még a papírkorona, amit természetesen az utcán is hord a kishölgy, a sapkára applikálva.
Egyszer például szólt egy zene a rádióban, amire Julcsi önfeledten el kezdte magát illegetni. Két-három risza után a végtelen boldogság éktelen bömbölésbe és hatalmas krokodilkönnyekbe torkollott. Hogy miért? Hát mert észre vette, hogy nincsen rajta a pörgős szoknyácskája!
Ehhez a témakörhöz tartozik a következő történet is. Barátainknál jártunk vendégségben. Julcsi a WC-ről leszállva húzta éppen a bugyiját meg a harisnyáját, igazgatta a ruhácskáját. Hanga, barátnőm kislánya - egyidősek - meg csak állt mellette és bámulta, majd megkérdezte Julcsitól:
- Neked hol a nadrágod?
Julcsi félvállról, némiképp felháborodva:
- A lányoknak nincs nadrágjuk!
***
Akadnak persze vicces mondások, nyelvbotlások, egyéni szóalkotások, csak úgy, a hétköznapi ténykedések során.
Játék közben: - Anya, adj gyorsan egy esernyőt, mert csupa csurom vagyok!
- Látok egy bütyköletet a lábadon.
Játék közben, mintha varázsolna: - Nézd, valami fénylés terem itt!
Mérőszalaggal jön: - Megmutassam, hogy én hováig érek már?
Boldogan kicsattan belőle: - Ilyen érzés van itthon!
Anya: - Milyen érzés?
Julcsi: - Hát tök jó!
***
Februári Tesós
Anya: - Hú, a Tesó most nagyon kapirgál a pocakban!
Julcsi: - Bent a pocakfaladnál? Lehet, hogy most éppen lemossa belülről egy szivaccsal.
***
Végül pedig egy párbeszéd, amely jól illusztrálja az utóbbi hónapok alap lelkiállapotát.
Julcsi: - Nem akarom ezt.
Anya: - Mit nem akarsz?
Julcsi: - Hát..., azt még nem tudom.
