(Az előzőt kicsit korábban küldtem el, mint szerettem volna, bocs.)
Tehát: Júliánk lépeget. Igaz, ahogy a melléklet mutatja, felfedezett magának egy járókeretet, igazán ötletes és hatásos! Már jó ideje "tityi-totyi"-zunk kézenfogva, mert azt nagyon bírja. De most már van, hogy több másodpercig, hosszú másodpercekig áll mindenféle kapaszkodás nélkül. A segítség nélküli járás még kicsit arrébb van, de mindenki már csak néhány hetet jósol. Meglátjuk. Mi örülünk, Julcsi meg rém büszke magára és ő is boldog az új tudomány minden újabb mozzanatának elsajátításától.
A videón látható konyha állapota sajnálatosan állandó jelleggel így néz ki, elnézést kérek mindenkitől, akinek zavarja a szemét a rendetlenség, valamint a háttérben megjelenő szőrös bár nem-jeti férfialakért is... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése