Egyik délután felállítottam Julcsinak a lakásban egy elfekvőben lévő dobozt. Már jó ideje ugyanis észrevehetők voltak rajta az öröm jelei, amikor talált valamit, amibe belebújhatott, s amiből aztán maga kibújhatott. Lett hát, egy illegő-billegő dobozból egy házikója. Rettenetesen ujjongott a tákolmány láttán. Kibújt, bebújt és izgatott hangon mondogatta: "hászi-hászi-hászi"'. Persze csak úgy volt érdekes a játék, ha Anya vagy Apa is bebújt az építménybe mellé. Ezt kicsit nehéz volt megvalósítani, de lám, Apának sikerült. Julcsi boldogan rendezkedett a rendelkezésre álló hatalmas térben, majd végül ő is kidőlt... (persze a történet úgy lenne szép, ha úgy fejezhetném be, hogy "...és aludt három órát egyhuzamban....", de itt azért még nem tartunk, senki ne rökönyödjön meg. A történet tehát így folytatódik:): ...és fél perc pihenő után felpattant, újabb köröket róva a lakásban fáradhatatlanul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése