Beköszöntött az ősz, most már úgy tűnik visszavonhatatlanul.
Amúgy szeretem ezt az évszakot, főleg, mikor semmi dolgom és csak úgy lehet révedni kifelé a vonatablakon és bambulni bele a nagy őszi tájba, a gyönyörű színkavalkádba, szippantani az ősz-illatból és úgy igazán nagyokat sóhajtozni az elmúláson, a fájdalmon, a magányon. Tóth Árpi bá' ilyenkor könnyes szemmel keblére ölelt egykoron, s együtt jajongtunk, búsongtunk konokon, monotonon s fájón... (Na jó, az nem is Árpi bá' volt, de most nagyon elkanyarodtam....)
Szóval, számomra az őszben ez az igazán jó dolog: egybeolvadni a természettel, átérezni a világmindenséget és az elmúlást (majd tavasszal az újjászületést), az Élet körforgását.
Nagy szavak. Főleg, mert ez a mostani ősz nagyon nem erről szól.
A lírikusok után valami tárgyilagosabb olvasmány dukálna.
Ilyen jellegű mély érzelmekre nincsen lehetőség. Praktikus dolgok foglalkoztatnak.
Milyen cipőt adjak Julisra, ha ránk tör a hideg? Hogy fogom rávenni, hogy az eddig szokásos nyári kisruha helyett most kell body-t, pulcsit, nadrágot, zoknit, cipőt (de milyent?), kiskabátot, sapit is húzni. Honnan fogom tudni, hogy fázik-e vagy sem? Mivel fogjuk elütni az időt, ha az időjárás nem engedi, hogy kimozduljunk? Mivel fog gyermekünk lefáradni estére, ha nem szaladgálhat kedvére a friss levegőn? ... satöbbisatöbbi ... lehetne ragozni...
A kérdésáradat azért is tört rám egyszer csak hirtelen, mert rájöttem arra, hogy mennyire megszoktuk már ezt a jó kis nyári, de a még jobb és enyhébb nyárias őszidőt. Kialakult a napi ritmus, ami biztonságot nyújtott babának, anyának. A most következő hidegben és sötétben új rendszert kell kialakítani, ami mondjuk nem baj, mert izgi az újdonság, meg a hogyan-reagál-rá-a-bébi, de azért nehezebb is lesz a kezdetekkor bejáratott kapaszkodók nélkül.
De Julcsi már napról-napra nagyobb, ügyesebb, okosabb, szebb (és akaratosabb), meg majd jól eljárunk játszóházakba, barátokhoz, meg hívunk magunkhoz is, és rajzolunk, gyurmázunk, mesélünk, éneklünk, építünk és mókázunk, ahogy eddig is.
Mert végül is a jókedvet nem muszáj eltenni télire a kamrapolcra!
