... csupa sár, dagonyák.
Esett az eső az elmúlt napokban. Szandálos gyermekünkre kellett hát keresni valami megfelelő lépőt. El vagyunk látva számtalan lábbelivel - Oma előhozakodott az én saját gyerekkori cipőcskéimmel, de ezek közül kettőt már kinőtt a gyermek, a harmadik pár meg majd talán fél év múlva lesz rá jó. Barátainktól is kaptunk egy szatyorra való átmeneti cipőt, de azok közt is még vannak nagyok, vagy nem az őszi időjárásra termettek. Óriási szerencsénkre Oma zsákjában még egy pár csizma lapult, amiről megfeledkeztünk. Szintén az én egykori piros gumicsizmácskám. Julcsira ugyan bőven nagyok, de boldogan hordta, főleg, mikor anya is előhozakodott a saját fröccsöntött példányával.
A pocsolyákkal pedig alaposan össze kellett ismerkedni, hiszen a megszokott útvonalunkon ők voltak az új szereplők.
"Pocsi-pocsi"! csatakiáltással irány a dagonya és helyben járás magas térdemeléssel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése