Ekkora pocaaaaak!

Édes...

anya.

Nagyon boldog névnapot!

Csajszi vagyok - hajpántot ide!

Mosó és a lábujjköz-szösz

Mosó meglátogatott minket pár hete! Olyan jó volt! Julcsi is élvezte, nagyon örült neki! Sőt, azóta is emlegeti, hol ült Mosó, amikor Julival voltak nálunk vacsizni.

De van egy testrésze Julcsinak, amiről mindig Mosó jut az eszébe:

ez a

lábujjköz.

Bizony.

Mosó alaposan megtisztította a lábujjközöket a lábujjköz-szöszöktől, s ezért bizony, hogy megérdemli, hogy emlegessék a nevét minden esti fürdés előtt!

Városi pocsolyák...

... csupa sár, dagonyák.

Esett az eső az elmúlt napokban. Szandálos gyermekünkre kellett hát keresni valami megfelelő lépőt. El vagyunk látva számtalan lábbelivel - Oma előhozakodott az én saját gyerekkori cipőcskéimmel, de ezek közül kettőt már kinőtt a gyermek, a harmadik pár meg majd talán fél év múlva lesz rá jó. Barátainktól is kaptunk egy szatyorra való átmeneti cipőt, de azok közt is még vannak nagyok, vagy nem az őszi időjárásra termettek. Óriási szerencsénkre Oma zsákjában még egy pár csizma lapult, amiről megfeledkeztünk. Szintén az én egykori piros gumicsizmácskám. Julcsira ugyan bőven nagyok, de boldogan hordta, főleg, mikor anya is előhozakodott a saját fröccsöntött példányával.

A pocsolyákkal pedig alaposan össze kellett ismerkedni, hiszen a megszokott útvonalunkon ők voltak az új szereplők.

"Pocsi-pocsi"! csatakiáltással irány a dagonya és helyben járás magas térdemeléssel!

Ősz húrja zsong

Beköszöntött az ősz, most már úgy tűnik visszavonhatatlanul.

Amúgy szeretem ezt az évszakot, főleg, mikor semmi dolgom és csak úgy lehet révedni kifelé a vonatablakon és bambulni bele a nagy őszi tájba, a gyönyörű színkavalkádba, szippantani az ősz-illatból és úgy igazán nagyokat sóhajtozni az elmúláson, a fájdalmon, a magányon. Tóth Árpi bá' ilyenkor könnyes szemmel keblére ölelt egykoron, s együtt jajongtunk, búsongtunk konokon, monotonon s fájón... (Na jó, az nem is Árpi bá' volt, de most nagyon elkanyarodtam....)

Szóval, számomra az őszben ez az igazán jó dolog: egybeolvadni a természettel, átérezni a világmindenséget és az elmúlást (majd tavasszal az újjászületést), az Élet körforgását.

Nagy szavak. Főleg, mert ez a mostani ősz nagyon nem erről szól.

A lírikusok után valami tárgyilagosabb olvasmány dukálna.

Ilyen jellegű mély érzelmekre nincsen lehetőség. Praktikus dolgok foglalkoztatnak.

Milyen cipőt adjak Julisra, ha ránk tör a hideg? Hogy fogom rávenni, hogy az eddig szokásos nyári kisruha helyett most kell body-t, pulcsit, nadrágot, zoknit, cipőt (de milyent?), kiskabátot, sapit is húzni. Honnan fogom tudni, hogy fázik-e vagy sem? Mivel fogjuk elütni az időt, ha az időjárás nem engedi, hogy kimozduljunk? Mivel fog gyermekünk lefáradni estére, ha nem szaladgálhat kedvére a friss levegőn? ... satöbbisatöbbi ... lehetne ragozni...

A kérdésáradat azért is tört rám egyszer csak hirtelen, mert rájöttem arra, hogy mennyire megszoktuk már ezt a jó kis nyári, de a még jobb és enyhébb nyárias őszidőt. Kialakult a napi ritmus, ami biztonságot nyújtott babának, anyának. A most következő hidegben és sötétben új rendszert kell kialakítani, ami mondjuk nem baj, mert izgi az újdonság, meg a hogyan-reagál-rá-a-bébi, de azért nehezebb is lesz a kezdetekkor bejáratott kapaszkodók nélkül.

De Julcsi már napról-napra nagyobb, ügyesebb, okosabb, szebb (és akaratosabb), meg majd jól eljárunk játszóházakba, barátokhoz, meg hívunk magunkhoz is, és rajzolunk, gyurmázunk, mesélünk, éneklünk, építünk és mókázunk, ahogy eddig is.

Mert végül is a jókedvet nem muszáj eltenni télire a kamrapolcra!

Hol van a cicim?

- Itt vaaaaaan!

A rend kedvéért azért el kell mondani, hogy az első három kép nem a címben feltett kérdésre válaszol. Csakis az utolsó.

Az első három képen Júlia teljesen biztos a címben megjelenő testrészének hollétében. A laikus néző viszont nem is sejtheti, hogy a kezében ott van egy duplómanó alias "Sanyi", aki éppen cicit kapott a gazdájától, s ettől feltehetően helyreáll neki is a lelki egyensúlya, mint ahogy az Júliánknak is szokott egy-egy ilyesforma bevetés után...

Hello luJcsi!

Ein großer, ein roter,
Ein runder Luftballon.
Fliegt höher, immer höher,
Gleich fliegt er mir davon.
Doch an der Schnur, der langen,
Hol' ich ihn mir zurück.
Jetzt hab ich ihn gefangen,
Da hab ich aber Glück!

Hinta, palinka...

Hinta hinta hopp palinta,

Lengve-ringva száll a hinta.
Tarka szoknya selyemfodra

libben-lobban a magosba.

Hinta hinta hopp palinta,

Lengve-ringva száll a hinta.
Nincsen határ, a hinta száll,

süss Napsugár, örök a nyár.

(Varjú György)

Hinta hinta hopp palinta,

Lengve-ringva száll a hinta.
Tarka szoknya selyemfodra

libben-lobban a magosba.

Hinta hinta hopp palinta,

Lengve-ringva száll a hinta.
Nincsen apádnak, nyugta már?!?!,

kis Napsugár, aludjá' má'!

A házikó

Egyik délután felállítottam Julcsinak a lakásban egy elfekvőben lévő dobozt. Már jó ideje ugyanis észrevehetők voltak rajta az öröm jelei, amikor talált valamit, amibe belebújhatott, s amiből aztán maga kibújhatott. Lett hát, egy illegő-billegő dobozból egy házikója. Rettenetesen ujjongott a tákolmány láttán. Kibújt, bebújt és izgatott hangon mondogatta: "hászi-hászi-hászi"'. Persze csak úgy volt érdekes a játék, ha Anya vagy Apa is bebújt az építménybe mellé. Ezt kicsit nehéz volt megvalósítani, de lám, Apának sikerült. Julcsi boldogan rendezkedett a rendelkezésre álló hatalmas térben, majd végül ő is kidőlt... (persze a történet úgy lenne szép, ha úgy fejezhetném be, hogy "...és aludt három órát egyhuzamban....", de itt azért még nem tartunk, senki ne rökönyödjön meg. A történet tehát így folytatódik:): ...és fél perc pihenő után felpattant, újabb köröket róva a lakásban fáradhatatlanul.

A mi fürdőkádunk

A mi fürdőkádunk pont úgy néz ki, mint egy zuhanytálca, de fürdőkád ám. Csak méretarányos emberkét kell hozzá találni. Nálunk épp szaladgált egy a lakásban - egy méretarányos emberke, úgyhogy gondoltuk, legyen fürdőkádunk (ami volt is, csak nagyon zuhanytálcára emlékeztető), beletettük hát. És most lássátok meg ti is, hogy hogy élvezte az emberke. Még az ajtót is magára csukta, hogy ne zavarjam. Így kénytelen voltam a harmadik szememmel bekukkantani... :)

Hasonlóságok

- Mennyire valószínűtlenül kék a szemük!

Közeledik már az ősz

Nem jövök zavarba - lépek az avarba'.

Amorf lovacskák és a többiek

... avagy a szimbolikus játékos

Julcsi úgy másfél hónapja kivette a habtapi szőnyegből az egyik amorf elemet, (eredetileg a kamion tartozéka), és elkezdett vele játszani, mintha sétálna ez a valami. Aztán elkezdett hozzá galoppozós hangokat kiadni, ami nálunk a lovacskát jelenti. Vagyis felfedezte magának az amorf formában a lovat és úgy csinált, mintha ez a lovacska szaladgálna. Mi is megnéztük a "lovacskáját" és tényleg vannak lábai is meg feje is. Ez tényleg ló! Vagy fogó... vagy szék...vagy bármi, csak legyen szabad száguldása a gondolatoknak... :)

Más. Bálint nadrágjának az övének a csattja szétesett. Valahol a lakásban heverészett a csatt-alkatrész, amit Julcsi megtalált. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy berreg a Gyermek, mint egy autó és kitartóan, hosszú percekig tologatja ezt a csattot, mint egy kisautót.

Az alábbi képen nem is a csatt, de a berregés jól "látható".

Engem lenyűgöz a gyerekeknek ez a határtalan fantáziája. Bármiből lehet bármi, nincsenek még skatulyák és kocka-gondolkodás. Olyan jó lenne, ha ez a szabadság megmaradna minden gyerekben és nem rondítanánk bele mi szögletes felnőttek.

Telis-tele kommunikáció

- Hallo. Igen, én vagyok. Igen? Sajnálom. Megpróbálok tenni valamit az ügy érdekében.

- Igen, itt Lujcsi. Igen, személyesen. Neeeem, nem alszok. Nem is aludtam . (és nem is fogok - de ezt csak magunk közt) Komolyan? Nem te vagy az első, aki ezt mondja. Feltétlen szólok neki.

- Meg kell mondanom Anyának, hogy szedje össze magát kicsit, mert úgy hallottam, hogy elmaradtak az utóbbi időben a blogbejegyzések. Az olvasók meg türelmetlenül várják a rólam szóló híreket! Anyaaaa!

Hurrá! Nyaraltunk!

Voltunk ám nyaralni a hónap elején! Először Gyenesdiáson szálltunk meg barátainknál két éjszakát, majd onnan mentünk Alsópáhokra a Kolping hotelbe két éjszakára. Nem veszem most a fáradságot, hogy részletezzem, milyen hiper-szuper helyen lakhattunk 2 napot, inkább ide linkelek, és meggyőződhettek a saját szemetekkel ti is. Tényleg minden jóval elláttak bennünket, amit csak el tudtunk képzelni. Alapszolgáltatás volt a babakocsi, a telefonos bébifón, bőséges reggeli és vacsora nomeg játszótér, játszószoba minden sarkon. Valamennyi játéklehetőség kipróbálására több hét is kevés lett volna, de Julcsi rendkívül lelkes volt mindvégig. Ezt a képeken is jól láthatjátok.

Azért akadt számomra tanulság is. A nyaralást, vagyis a több napos kikapcsolódást még gyakorolnunk kell. Nekem ugyanis még nem sikerült teljesen kikapcsolnom és lazítanom ezekre a napokra. Az ismeretlen terepen nekem több volt a bizonytalansági faktor, ami a stresszfaktort növelte bennem, így nehezen jött a lazulhatnék. De végülis a hazaindulás napjára sikerült egy kicsit belazulni, csak hát az már a hazaindulás napja volt...
Azért kezdetnek nem volt rossz, és ebből kifolyólag legalább elhatároztuk - és már rajta is vagyunk a megvalósításában - többször szeretnénk rövidebb időre (hétvégére) kicsit kiruccanni a környékre hármasban, esetleg barátokkal. Aztán majd csak belejövünk! :)