Julcsibogyó beszédfejlődésének hajnalán járunk, amikor még csak szótagok jelzik egy-egy dolog nevét. Szórakoztató ez. Látni, ahogy próbálja leutánozni a szánkból kiszökkenő szavakat, hangokat.
Kezdetben a "PA" szótag ugyebár - mind beavatottak vagytok - a labdát jelentette és minden annak látszó tárgyat. Mára a "PA" univerzális szóvá fejlődött.
"PA" lett: a párna, a papucs, a papír és néha a lámpa és az utóbbi napokban Apa is. No és aztán még "PA" lett minden bácsi, ezek után persze minden néni is. És minden kisbaba és a baba tartozékok, mint babakocsi. "PA" a bim-bam, "PA" a kupak, "PA" a lapát és néha még a sapka is (?!), a bari-bárány és a patkó.
Van benne logika, higgyétek el! Persze, kicsit megdolgoztatja a bepunnyadt kismama-agyat ez a játék, de én nagyon élvezem. Bálinttal rájöttünk, hogy nincs szó a világon, amit ne lehetne egy "PA" kiáltással kifejezni! Csak megfelelő érzelmeket kell belevinni.
Olyan jó látni Julcsin a boldogságot, mikor mutatom neki a zöldségesnél a paradicsomot és ez süt a vigyorából: - Látod anya, mondtam én, hogy "PA"!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése