13 hónapos Júlia

Szalad az idő, én meg nem dokumentálok kellő alapossággal...
Kicsit lustálkodtam meg aztán nálunk nyaralt néhány napra Zsuzsi keresztlányom. No, de most aztán itt az ideje, hogy kicsit összefoglaljam a Gyermek utóbbi hónapjait.

Mozgás
Julcsi két lábra állt és jár. Nagyjából egy hónapja teszi ezt. Először két kézzel (és görnyedve) kellett vezetni, mostanra már olyan stabil, hogy elég egy kézzel fogni az ő kezét. Tulajdonképpen kézenfogva lehet már vele sétálni. De elengedni a biztonságos kapaszkodót nem meri. Önmagát meghazudtolva képes így rögtön ötödik sebességbe kapcsolni. Csak győzze a felnőtt is az iramot.
Valójában már kapaszkodás nélkül is lépegetett a lakásban kettőt-hármat, négyet-ötöt kedves személyek felé, de a sebesség miatt - és talán mert eljutott a tudatáig, hogy tejóég én most ezt egyedül teszem - inkább "földet ér". Hordozókendőben már nagyon nehéz számomra a hosszabb út megtétele vele, mert állandóan kirúgja magát a batyuból, hiszen ő két lábon akarja most meghódítani a világot. A babakocsi sem igazán jöhet szóba, mert túl nagy passzivitásra serkenti (ehh) ezt a kiváncsi világjárót. Marad hát a hátizsákos kalandtúra, amelyen újabb perspektívából tárul bébink elé a megszokott útvonal - a teljes mikrokozmosz minden bodobácsával, fűszálával, faágával és cigarettacsikkjével. Aztán ha elfáradt, akkor kéretőzik anyára, hogy öt percre megszusszanjon és folytassa a kalandot.

Étek
Jöhet minden, mi Julcsi szemének szájának ingere. Leginkább a kefír és a sajt, no és azért a jóféle gyümölcsök. Csak az embernek legyen türelme kivárni, míg el is fogy a tányérkából a kirótt porció. No, meg legyek elég higgadt, hogy egy-egy önálló próbálkozáskor bizony dől a kefíres pohár, a konyhakövön pedig ott sorakozik a teljes menü. Aztán van olyan is mostanában, hogy jóval kevesebbet kíván, mint amennyit én gondoltam, hogy meg fog enni. Egyre inkább érdeklődik azok után a kaják után, amiket mi fogyasztunk. Gond csak akkor van, ha anya épp elcsábult egy csokiszelet iránt...

Beszéd
Nagyon szórakoztató, amikor leutánozza a hallott hangokat. Rengetek dolgot megnevez már a maga módján. Van néhány bejáratos szótagja és azokat használja a dolgokra.

"pa" - ez még mindig gyakori. Jelenti a labdát, a lapátot, a pattogatott kukoricát (ezt a mondókából, élőben szerintem még nem látott), feltűnt, hogy a fára is ezt a szótagot használja, továbbá a párna, vkinek a lába
"pap" - papucs
"po" - pohár
"ba" - bari-bárány, bácsi, bumm (- ha valami leesett a földre), Barnabás, banán, barack, bimm-bamm
"bo" - ez leginkább Bori megkülönböztető "neve"
"bóóó" - (csücsörített szájacskával): bot, bolt
"bu" - ezt ne tiszta "u" hanggal képzeljük el, hanem inkább tompán, zárt szájjal ejtve. Jelenti a bulátát, a buborékot
"ga"- galamb
"go" - gomba
"ma" - maci, manócska, Matyi
"mo" - Mosó
"te" - Teddybär
"tyő"- cső
"tyüty" - csüccs!
"tityi"
"ka" - a második legnépszerűbb szótag, ha nem a legnépszerűbb - katicabogár (és minden, ami pöttyös, pl. nekem van két egymáshoz közeli anyajegyem, azok is "ka"), kanál, kalap, kavics, Kati
"kóóó" - kő
"kúúú" - krumpli, kukorica
"kukk" - kukucs
"nem-nem" - nem

Egyre több már a dupla szótag:
"nini" - nünüke
"kaka" - kakas, néha kaka
"kuka" - kuka, kukac
"cici"
"baba" - ezt mindig mondogatja, ha lát egy babakocsit és persze kiváncsian fürkészi benne a babát. Valamint minden gyereket a baba szóval jelöl - pl a hat éves Zsuzsit is.
"góóótyi(gatyiga)"- búgócsiga
"bobo" - buborék
"zszszsi!" - Zsuzsi

Hangutánzások
"va-va-va" (vau-vau), "mái-mái" (miau-miau), "gá-gá", "zzzz" - zümmögés
Az autóknál lelkesen brümmög, az elefántnál trombitáló hangot hallat, a halacskánál tátog , süninél pedig böködi magát (- ja, ez nem is hangutánzás)

de nem baj, akkor folytatom:

Cselekvések

a kukacnál a mutatóujjával mászik az asztallapon, mint egy kukac. Már puszira is tud cuppogni meg csücsöríteni, a kettő műveletet kell még összhangba hozni. Simogatni is tud és odabújni valakihez, integetni is szokott már (-ha kedve tartja). Megmutatja a testrészeit, kedvence a köldök. Már nem hagyja, ha fel szeretném húzni rá a szandálját, mert ő szeretné egyes-egyes- egyedül és arra, hogy "várj, segítek!", csak még dühösebb lesz (kire ütött ez a gyerek?!). Bármilyen zenére kedvesen el kezd dülöngélni jobbra-balra és néz körbe, ki mit szól a mutatványhoz. Régóta tapsol, óriási gyönyör neki, ha egy egész közönség műveli ezt a tevékenységet egyszerre. Ha telefont hall, vagy lát, kezét (vagy magát a tárgyat) a füléhez emeli. Nagyon szeret mesekönyvet "olvasgatni", mondókákat mutogatni. Ragaszkodik bizonyos (de lehet, hogy az összes) plüssállat(ok)hoz. A legjobb, ha sétakor mindkét kezében van egy-egy méretes fajta plüss. Ezek viszont nagy ívben repülnek, amint a játszótérre érünk és más gyereknél megpillant egy "még" szebb mackót, kutyát, ugrifülest, mert akkor természetesen csakis az KELL. Jó kis hisztik tudnak alakulni, amikor az egy évesek rávetődnek ugyanarra a kismotorra, lapátra, medvére...

Tökéletesen használja a családtagok megnevezéseit: Aaapa!, Annnya, Mama, Papa, Déé(di). Velük kapcsolatos kérdésekre is válaszol pl.: Ki jön most? Ki van a képen?

...és még ennél sokkal többet is mond és tesz, de képtelenség számomra mindet feljegyezni. Ami észrevehető, hogy nagyon figyel minket, mit hogyan mondunk és rögtön le is utánozza a kezdő vagy a hangsúlyos szótagot. Az m-mel, n-nel, b-vel kezdődő szótagok első betűjén szeret hosszasan időzni és közben huncutul mosolyog - "mmmmaa!", "bbbbbóóóó". Szóval cuki.

Fogzás
Úgy tűnik, két és fél, hosszú, fogzásmentes hónap után hamarosan megérkezik a hetedik fogacska a jobb alsó ketteske személyében. Ez most már teljesen bizonyossá vált, egyrészt a kis dudorka miatt, másrészt a megszaporodott kakilások is ezt bizonyítják, valamint az újbóli gyakori éjszakai keléseket is ennek a számlájára írjuk...

Alvás
Bébink általában este kilenc és tíz között tér nyugovóra és reggel nyolc óra körül (plusz-mínusz fél óra)kel (-közben persze többször ébred, de ekkor kel is.) Napközben pedig egy óra körül szunnyad egyet. Más gyerekek ilyenkor alusszák a délutáni 3-4 órájukat, no, de mi nem vagyunk mások, mi megelégszünk a szokásos 40-50 percünkkel (és ez már a 30 percből fejlődött idáig!). Viszont a gyermek mostanában annyit "lót-fut", hogy azért tényleg elfárad. Volt már olyan, hogy még este hétkor kénytelenek voltunk még egyszer elaltatni, mert annyira kipurcant. De olyan is előfordult, hogy saját magától(!) aludt délután 1 óra 40 percet (2x50)! Szóval, van remény, én nagyon várom, mikor fog már egyedül szaladgálni, hogy jól elfáradjon és akár 1 órát is aludjon délután! :)
Hát, ilyen a mi 13 hónapos Júlia babánk. :)