Adott egy gyermek és a jó édesanyja, aki nem bírja fényképezgetés nélkül. Talán adatnak rokonok, barátok, akik szívesen nézegetik velük együtt a képeket.
2011. július 8., péntek
Jóból is megárt a sok...
Édes kis bundás mackók, imádnivaló kutyusok, aranyos elefántok, édibédi tigrisek, zabálnivaló nyuszikák, cuki cicák... mind-mind plüssből, s immáron mind-mind a mi lakásunk falai között. S ezekből nem egy-egy, hanem minden kategóriából minimum tíz, de a medvékből szerintem huszonöt is van, minden méretben. Németországi munkakapcsolati adományként érkezett a doboz, amelyben ezen szőrmókok lapultak. Gyermekünk vegyes érzelmekkel szemlélte őket. A kisméretű lények bejöttek neki, de az óriásmedvéket - melyek között akad néhány, mely Julcsival azonos méretű - inkább kerülte, vagy csak tisztes távolból szemlélte.
Teljesen készen vagyok attól, hogy legszimpatikusabbnak ezt a két nünükét tartotta és az egyiket lelkesen cipeli is magával mindenhova, csak hogy magyarázkódhassak mindenkinek, hogy nem mi adtunk ilyen beteges kis teletubikat ennek a bébinek. Persze én ezt csak a kis nyomi külsejére érthetem, mivel nem láttam egyszer sem őket a tévében. De komolyan, nagyon csúnyák - szerintem kicsit félelmetesek is - és a babáknak mégis bejönnek. Érdekes.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Tök jók a teletabik! Julcsi jól választott:)))Tinkywinky, PO, Dipsy, Lala:)))
VálaszTörlés