Hurrá! Nyaraltunk!

Voltunk ám nyaralni a hónap elején! Először Gyenesdiáson szálltunk meg barátainknál két éjszakát, majd onnan mentünk Alsópáhokra a Kolping hotelbe két éjszakára. Nem veszem most a fáradságot, hogy részletezzem, milyen hiper-szuper helyen lakhattunk 2 napot, inkább ide linkelek, és meggyőződhettek a saját szemetekkel ti is. Tényleg minden jóval elláttak bennünket, amit csak el tudtunk képzelni. Alapszolgáltatás volt a babakocsi, a telefonos bébifón, bőséges reggeli és vacsora nomeg játszótér, játszószoba minden sarkon. Valamennyi játéklehetőség kipróbálására több hét is kevés lett volna, de Julcsi rendkívül lelkes volt mindvégig. Ezt a képeken is jól láthatjátok.

Azért akadt számomra tanulság is. A nyaralást, vagyis a több napos kikapcsolódást még gyakorolnunk kell. Nekem ugyanis még nem sikerült teljesen kikapcsolnom és lazítanom ezekre a napokra. Az ismeretlen terepen nekem több volt a bizonytalansági faktor, ami a stresszfaktort növelte bennem, így nehezen jött a lazulhatnék. De végülis a hazaindulás napjára sikerült egy kicsit belazulni, csak hát az már a hazaindulás napja volt...
Azért kezdetnek nem volt rossz, és ebből kifolyólag legalább elhatároztuk - és már rajta is vagyunk a megvalósításában - többször szeretnénk rövidebb időre (hétvégére) kicsit kiruccanni a környékre hármasban, esetleg barátokkal. Aztán majd csak belejövünk! :)

Apa szemszögéből...

... egész más a világ.

Párbeszédek

Julcsi most már régóta nem csak ellátandó, kiszolgáltatott csecsemő, aki maximálisan az anyjára van utalva. Jóhogy. Már elmúlt 14 hónapos, nem is csecsemő. Meg már jár. Már igazi gyerekféle. De ami számomra nagy öröm, hogy most már partner, társ, hiszen társalogni is tudunk.


Komoly párbeszédeket folytatunk.


Hazafelé a sétából a nyakamban ül:

- Cici!

- Hol van a cica?

- Ámmme. (elment)



Reggel felkelés után:

-Hamm!

-Éhes vagy? és mit szeretnél enni?

-Dijje! (dinnye) - mondja nagy vigyorral.

Miután az asztalnál ülünk mind:

- Dijje! Oda! Hamm! - és mutat a tányérjára.


(a kép ezúttal csupán illusztráció)

Biker Lady

Új szerzésünk a biciklire szerelhető gyerekülés. Julcsi először nem kedvelte, viszont amint Barnabás nagy elánnal belehuppant az ülésbe és Bálinttal tekert néhány kört az udvarban, Julis is ellenállhatatlan kedvet érzett, hogy kipróbálja, milyen. A sisakkal ugyanez volt a helyzet. Kellett hozzá a NAGY unokatestvér példamutatása... :)

Azóta szeljük a várost két keréken Julcsi nagy örömére. Csak még nem találtunk olyan hosszú szakaszt, amin nem kellett volna kicsit sem dombnak felfelé menni, így túráink még rövidebbek, mint Julcsi szeretné. De megígérem, edzeni fogok, és lesz nekem is újra erőnlétem és teherbírásom és helytállásom és kitartásom, meg ilyenek... :)

Fotót sajnos nem tudok mellékelni az útjainkról, mivel Julcsi az én hátam mögött utazik a csomagtartón, így be kell érni ezzel, ami az előszobánkban készült. Julcsi úgy megszerette a "Bukk"-ot, hogy le sem akarta venni, és az ülésből is csak hosszú unszolás után lehetett kiszedni.

Popó hercegnő

Akkor is én vagyok a világ ura!!!!!

Mi leszek ha nagy leszek -Vol. 1

"..Tüzoltó leszel s katona!
Vadakat terelő juhász!.."

Egy igazán jó apa nem kezdhet el túl későn gondolkodni a gyermeke jövőjéről. Már most egyengetnie kell az útját.

Tervezgetjük a választandó óvodai szakköröket, melyik általános iskola milyen tagozat. A gimnáziumról meg egyetemről nem is beszélve.

Úgy érzem, hogy mostanra sikerül Lujcsika életpályamodelljét annyira kidolgozni, hogy azt ezen a szűk baráti / rokoni körnek szóló médiumban közzétegyem.

Mint felelős szülő persze nem hagyhatom figyelmen kívül gyermekünk bimbózó tehetségét és érdeklődési körét. Miután mindent számba vettem arra a döntésre jutottam, hogy Lujcsikából autóversenyzőt kell nevelnünk.

Mielőtt elkezdenétek kételkedni épelméjűségemben vegyük pontról pontra a döntést alátámasztó érveket.

1. Julcsi a sebesség megszállottja:

Aki szerencsés módon az újszülött kora óta figyelemmel kísér bennünket tudja, hogy ennél a kicsilánynál az ember nem lehet elég gyors. Ha nem adott pillanatban kapja meg amit megkívánt akkor egy közepes hangrobbanás erejével bünteti a környezetét.





















2. Korai ismerkedés az autókkal

Amint Lujcsi már egyedül ülni tudott előszeretettel foglalta el az unokatesó dömperjét. Amint a szobában ebben a pózícióban gurigáztunk vele hangos örömujjongásba tört ki.

A magyarországi motorosokkal ellentétben Lujcsit egy német "segélyszállítmány" egy piros cabrióval lepte meg. Mit mondjak. Apa szívét is megdobogtatta a járgány. A rendeltetésszerű használathoz még cipő orrvédőt keresünk. De úgy látom, hogy gyermekünk ebben a szituációban is feltalálta magát.

3. Ládasiklókocsi csodája

A fentieket egybevetve megkezdtük a felkészülést az autóversenyzői pályára. Apa különleges szerkezetet eszkábált, hogy a szigorú edzésprogramot otthoni is be tudja tartani.

A szerkezet a ládasiklókocsi, melyet mint a mellékelt képekről láthattok a "versenyző palánta" nagy beleéléssel használ. Mostantól akkor irány a kánikulában fortyogó aszfalt....

Első évforduló

"Esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság egy, örök Isten, hogy L. B-t, akinek most Isten színe előtt kezén vagyok, szeretem. Szeretetből megyek hozzá, Isten törvénye szerint, feleségül. Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrök, vele szenvedek, és őt sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomiglan, vagy holtáiglan, hűtlenül el nem hagyom, hanem egész életemben hűséges segítőtársa leszek. Isten engem úgy segítsen. Ámen. "

Matyi papa 2. szülinapja...

...Matyi papaként... :) (Ugyanakkor pont 60 évvel idősebb a kis Bogyesznál. :))

Sok boldogságot kívánunk neked és Julcsinak meg azt, hogy mégsokszor és sokáig ölelgesse ilyen szeretettel a Matyi papája!

Apa csak egy van

Ma azt játszuk, hogy július 19-e van, oké? Úgyhogy ma van Apa születésnapja. Puszi-puszi-puszi!
Erre azért van szükség, mert a napján szegény Bálint annyit, de annyit dolgozott, hogy alig - vagyis Julcsi egyáltalán nem is találkozott vele. Mindennemű köszöntés hivatalos formája - vagyis a blogbéli bejegyzés elmaradt.
Pedig Apa csak egy van. És ez az Apa IGAZI Apa, aki imád játszani a Julcsibogyóval és akiért a Julcsibogyó is odavan. Nagy szerelem ez, jól láthatja mindenki.
(Közben pedig zárójelben - mert szégyenlős vagyok - megjegyzem azt is, hogy Apa IGAZI Férj is, IGAZI Társ, és nagyon boldog vagyok, hogy találkozhattunk az Élet rögös útján, a hullámzó tengerén és szélviharos levegőegében... mert így sokkal könnyebb elviselni ezeket a viszontagságokat, sőt, mellette olyan, mintha mindig is egy napsütéses domboldalon szagolgatnánk a színes virágokat... Haaaap-cciiii! :)))

Isten éltessen Apa nagyon nagy boldogságban, egészségben!