Vadakat terelő juhász!.."
Egy igazán jó apa nem kezdhet el túl későn gondolkodni a gyermeke jövőjéről. Már most egyengetnie kell az útját.
Tervezgetjük a választandó óvodai szakköröket, melyik általános iskola milyen tagozat. A gimnáziumról meg egyetemről nem is beszélve.
Úgy érzem, hogy mostanra sikerül Lujcsika életpályamodelljét annyira kidolgozni, hogy azt ezen a szűk baráti / rokoni körnek szóló médiumban közzétegyem.
Mint felelős szülő persze nem hagyhatom figyelmen kívül gyermekünk bimbózó tehetségét és érdeklődési körét. Miután mindent számba vettem arra a döntésre jutottam, hogy Lujcsikából autóversenyzőt kell nevelnünk.
Mielőtt elkezdenétek kételkedni épelméjűségemben vegyük pontról pontra a döntést alátámasztó érveket.
1. Julcsi a sebesség megszállottja:
Aki szerencsés módon az újszülött kora óta figyelemmel kísér bennünket tudja, hogy ennél a kicsilánynál az ember nem lehet elég gyors. Ha nem adott pillanatban kapja meg amit megkívánt akkor egy közepes hangrobbanás erejével bünteti a környezetét.
2. Korai ismerkedés az autókkal
Amint Lujcsi már egyedül ülni tudott előszeretettel foglalta el az unokatesó dömperjét. Amint a szobában ebben a pózícióban gurigáztunk vele hangos örömujjongásba tört ki.
A magyarországi motorosokkal ellentétben Lujcsit egy német "segélyszállítmány" egy piros cabrióval lepte meg. Mit mondjak. Apa szívét is megdobogtatta a járgány. A rendeltetésszerű használathoz még cipő orrvédőt keresünk. De úgy látom, hogy gyermekünk ebben a szituációban is feltalálta magát.
3. Ládasiklókocsi csodája
A fentieket egybevetve megkezdtük a felkészülést az autóversenyzői pályára. Apa különleges szerkezetet eszkábált, hogy a szigorú edzésprogramot otthoni is be tudja tartani.A szerkezet a ládasiklókocsi, melyet mint a mellékelt képekről láthattok a "versenyző palánta" nagy beleéléssel használ. Mostantól akkor irány a kánikulában fortyogó aszfalt....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése