Párbeszédek

Julcsi most már régóta nem csak ellátandó, kiszolgáltatott csecsemő, aki maximálisan az anyjára van utalva. Jóhogy. Már elmúlt 14 hónapos, nem is csecsemő. Meg már jár. Már igazi gyerekféle. De ami számomra nagy öröm, hogy most már partner, társ, hiszen társalogni is tudunk.


Komoly párbeszédeket folytatunk.


Hazafelé a sétából a nyakamban ül:

- Cici!

- Hol van a cica?

- Ámmme. (elment)



Reggel felkelés után:

-Hamm!

-Éhes vagy? és mit szeretnél enni?

-Dijje! (dinnye) - mondja nagy vigyorral.

Miután az asztalnál ülünk mind:

- Dijje! Oda! Hamm! - és mutat a tányérjára.


(a kép ezúttal csupán illusztráció)