Laza kis délutáni szieszta

Végre nem kell a sok mosatlannal, a nagy rendetlenséggel meg a vasalnivalóval foglalkozni. Gondoltam, leveszek a polcról egy jó kis könyvet és olvasok.

Miénk itt a játszótér

Bizony-bizony. Újabb állomáshoz érkeztünk: Julcsi játszótérre jár.

Na, jó. Mondjuk úgy, hogy Julcsit játszótérre visszük. Ahogy közelítünk a színes játékokkal megrakott, gyerekzsivalytól hangos placc felé, Julcsi már erőteljesen lobog karjával, lábával és hangosan sikongat hozzá, ezzel jelezve óriási boldogságát, hogy közeledünk a játszótérhez.

Ki a kendőből, Anya kisebb hezitálása után le a földre és Julcsigyerek már szántja is fel a kavicságyat. Anya gondolja, hogy egy kis hintázás biztos örömet okoz csemetéjének. Ez három percig valóban így is van, de aztán rájön a bébi, hogy a hintából nem tudja olyan jól megfigyelni a többi gyerek hancúrozását. Ki a hintából karba. Odaállunk a csúszda mellé, és Julcsi minden gyerek minden csúszását hangos ovációval üdvözli - a gyerekek nem kis örömére, akik büszkék arra, hogy ügyes csúszásaikkal ilyen hamar ilyen lelkes rajongót szereztek.

Amikor a csúszda kiürül, mi is csúszunk néhányat, de csak úgy "lájtosan", hogy Anya végig fogja bébit, de a siker így sem marad el. A csúszda bejön. De már tekintgetünk is jobbra-balra, merre lehet még gyerekeket szemlézni...

Szóval, Julcsi nagyon élvezi a játszóteret. De egyelőre nem is a játékok kipróbálása teszi boldoggá, hanem az, hogy itt benne van a "nagy egészben", ő is részese ennek a közös mókának, végre benne vagyunk a körforgásban. :)

Fabinyi Tamás: A 150. zsoltár parafrázisa

Dicsérjétek az Urat!

Dicsérjétek Istent a templomban, dicsérjétek a széles mezőn.

Dicsérjétek hatalmas tetteiért, dicsérjétek nagyságához méltóan.

Dicsérjétek kürtzengéssel, dicsérjétek akusztikus- és basszusgitárral.

Dicsérjétek dobbal és szintetizátorral, dicsérjétek táncos liturgiával.

Dicsérjétek zongorával és szájharmonikával, orgonával, fuvolával, furulyával és csellóval.

Dicsérjétek Bach h-moll miséjével és gitárszólóval!

Dicsérjétek szilágysági népzenével és Pendereckivel!

Dicsérjétek pentaton dallammal és kantátákkal.

Fejkendős nénik, öltönyös urak, gyári melósok és farmeros fiatalok: dicsérjétek az Urat.

Minden ember dicsérje az Urat!

Kispajtások

Ez itt Julcsi és Hanga baba. Hanga baba anyukája Pöszi, akivel 12 évig osztály- és még tovább "játszó"társak voltunk. Bár ők Budapesten élnek, azért ha felénk járnak, igyekszünk találkozni. Jó dolog ez, egyrészt mert így mi "öreg barátosnék" újból közelebb kerülünk egymáshoz a hasonló élethelyzet miatt, másrészt mivel a babák közt nagyjából két hónap a korkülönbség, így remélhetőleg ők is egyre jobban fognak tudni együtt játszani. :) Jó dolog a barátság!

És: Hanga baba ma betöltötte első életévét! Boldog születésnapot!

Már megint az Onkel!

Nahát, milyenek ezek a rokonok, így összesűríteni a családban az ünnepeket... :)

Ma Gábor napja van, Isten éltesse hát Onkel Mosót a távoli Svájcban!

A képen a büszke nagybácsi látható, amint sikeresen büfiztette unokahugát. (2010. július közepén)

A pelenkázásról

... semmi jót nem tudok mondani. Julcsi szerintem szívesen hordaná egész nap az éjszaka ötkilósra duzzadt kis csomagot a popóján. De már lassan ott tartunk, hogy én sem bánnám, ha abban lenne egész nap, mert akkor sok-sok sírást és küzdelmet spórolnánk meg magunknak.

Kiskorában (3-4 hós koráig) még hidegen tűrte a peluscserét. Aztán hat hónapos korában váltottunk mosható pelenkára, én abban az időben még nem vettem észre nagy változást, talán annyi a különbség, hogy a moshatót kicsit tovább igazgatom rajta. Igaz, akkoriban már néha kellett adni a csere idejére valami elterelő eszközt, ami lefoglalta a figyelmét. Mára viszont ott tartunk, hogy csuklóból dobálja arrébb a csörgőt, könyvet, plüssállatot, kenőcsös tégelyt, popsitörlőt és bármit, amit a kezébe adok, hogy feledtesse vele ezeket a megrázkódtatással járó pillanatokat. Mire kettőt pislogok már lepördült a pelenkázóról (amit nem csak biztonsági okokból a szőnyegen tartunk ilyenkor) és meztelen popsival négykézláb menekül a szőnyegen, közben hangosan rimánkodik, hogy "nyennyenyennyem".

"Tragédia, tragédia!"- sóhajt fel bennem a Lauer-felem :) - főleg, hogy az emésztése elég tempós, egy nap három kakaládé is befigyel, és hát emellett még legalább kétszer kell váltani.
Teljesen tanácstalan vagyok, hogyan lehetne a pelenkacserét elviselhetőbbé tenni mindenki számára?

A kép a "boldog békeidőkben" készült, amikor Julcsi négy hónapos volt. Azért a szemében már ott bújkál a vészjósló előrejelzés, miszerint lesz ez még másképp is...

Dédik - Vol.2.

Ő itt a német dédi, a Waldemar, egy tengeri malaccal. :)

Julcsi meg a nagyapó - nem találkoztak, de a papa látta Julcsi képeit és volt egy kép, amelyen a bébi néhány hónapos volt és jó nagy szemeket meresztett a kamerába - ezt a képet a papi szívesen nézegette állítólag és néha az ujjával végig is simított a bébi arcán... :)

Dédik

Bébink abban a szerencsés helyzetben volt születésekor, hogy a nyolc dédszülőjéből még három dédnagymama és egy dédnagypapa élt.

Sajnos ez már csak múlt időben igaz, mert a németországi Waldemar dédnagypapa idén februárban - 87 éves korában meghalt.

Viszont van még három dédnagymama, akik mondhatni, élnek és virulnak. Kettő közülük hétvégeken szívesen látja Julcsit, és viszont. (A harmadik is biztosan szívesen látná, ha nem Németországban élne.)
A kép is egy ilyen találkozást rögzít még októberből - vagyis Julcsi négyhónapos korából -, ahol a Müller "téti" meg a Lauer dédi örvendenek legkisebb dédunokájuknak.

A zöld fejkendős néni, a Lauer dédi, a mai napon ünnepli 85. születésnapját! Isten éltesse!

Zsoltár

"URam, te megvizsgálsz, és ismersz engem.

Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat.

Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra.

Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam.

Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.

Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni."

Zsolt 139,1-6.

Julcsi, ha beteg

Sziasztok Olvasók, Bekukkantók...

Kicsit elmaradtam a bejegyzésekkel, ennek több oka is van. Először szabadságon voltam, majd betegápoló lettem.

A négynapos ünnepen végre találkoztunk sok baráttal és azok gyerkőceivel, amit a bébi is nagyon élvezett, meg mi is. Hangababa, Sári és Samu, Pannika, no és persze az unokatesó Barnus. Jókat játszottunk, beszélgettünk, de amikor Julcsival hétfőn Pannikáéknál voltunk, Julcsi olyat tett, amit még soha. Az örök vigyor-bugyor Julcsi Panni apukáját megpillantva a félelem jeleit kezdte mutatni. Igaz, hogy Attila nagy és szakállas és szemüveges és még hosszú a haja is, de azért nem olyan félelmetes, amilyennek bébink akkor megítélte. Szegény Attila nem is mert velünk egy szobában tartózkodni, mert különben a gyermek vinnyogások közepette közelített az ajtóhoz, erősen kapaszkodva jó édesanyjába... Meglepődtünk. Ez akkor már a "szepa"?

Másnapra még nyűgösebbé vált Julcsi, s a Marciékkal betervezett kirándulást le is kellett mondanunk, mert az előző esti hőemelkedésből másnap délre láz lett. Első lázas első gyerekes szülőkként talán természetes volt az aggodalmunk. Fura volt a bébi, mert semmi sem volt jó neki, de egyik percben nyűgösen hisztizett, másik pillanatban hangosan kacagott, jutalmazva a szülői igyekezetet, de aztán megint mindent romba döntött egy következő bömbihullám. Ja, és persze a lázcsillapító végbélkúpról ne is ejtsek szót... annak a beadása első lázas első gyerekes szülőként... hajjajj...

Ennél jobb már csak az ezt a napot követő éjszaka volt. Négy nap pihenés után ugyebár kipihenten illik másnap munkába menni - szegény apánál nem így volt. Bébit letettük, mondjuk korábban, ahogy az utóbbi időben tudtuk. De éjszaka érződött, hogy a kis teste egyre forróbb, és ő is egyre nyugtalanabbul aludt, végül fel is ébredt s nem tudott visszaaludni. Az éjszakai kómában lázmérés mellett döntöttünk éjjel egy órakor. Ezt még csak tűrte (38, 8), de az utána következő kúpozás nem volt a kedvence. Sírt. Bőgött, pityergett, itatta az egereket, jajongott... s aztán ezeket variálta. Vígasztalhatatlan volt szegény. Mi meg félkómásan, kótyagosan járkáltunk vele fel-alá a lakásban, de használható ötletünk nem volt. S ez így ment éjjel háromig, akkorra már elfáradt szegényke, elaludt és le is tudtam tenni. Azt hittük, innen jöhet a rendes alvás, de Bálinttal nem tudtunk szundítani, annyira fel voltunk spannolva az elmúlt órák készenlétiségétől és tehetetlenségétől. Aztán mire éppen lehúnytuk volna a szemünk, úgy fél négy tájékában, a bébi ismét rázendített, megnyugtatni újfent nem lehetett. Megint járkáltunk a lakásban, végül fél öt felé a "Röf-röf Malac" kukucskálása a házikóból kizökkentette a bébit és csillapította a szűnni nem akaró zokogást. Ledőltünk a kanapéra és onnan egy teljes órát tudtunk pihenni, amíg apa ébresztője meg nem szólalt...

Azóta megtudtuk, hogy Julcsinak vírusos torokgyulladása volt. Innentől már érthető az éjszakai nyűglődés is, ha gombóc van a torkában és nem tud nyelni és nagyon fáj is, s gondolom a lázas állapotban ez a fájdalom még inkább erősödik. A doktornő nem adott semmi gyógyszert, csak láz - és fájdalomcsillapítást javasolt - s mint megtudtuk az új "hitvallás" szerint 39 C alatt nem kell lázat csillapítani... Azért a bébi állapotát látva én jobbnak láttam a 38,3-at lejjebb nyomni. S a beteg állapot mellé járó hasmenést reszelt almával, sárgarépás rizsitallal kezeltük, valamint gyakori szopit ajánlott. Ezzel nem is volt gond, mert Julcsi óránként kéredzkedett mellre az elmúlt pár napban.

Ma már jobban vagyunk. Julcsi újra jókedélyű és ez mindennél többet ér. Újra hangosan kurjongat, ha tetszik neki valami és mosolyog a világra, kúszik, mászik a bútorok között, felfedezi a környezetét. Kerek a világ.

Füles történet

Így nézünk ki mostanában, ha sétálni megyünk Julcsival.

Így nézünk ki mostanában, ha hidegben megyünk sétálni Julcsival.

És így nézünk ki mostanában, ha anya ki akar nézni valahogy, és csajos karikafülbevalót tesz a fülébe, amikor sétálni megyünk Julcsival.

Hogy anya füle hogy néz ki ezután, arról nem szól ez a történet... :)

A mozgás: hatalom

Amióta helyváltoztatásra képes, nincs megállás... Szekrényhez mászik, ajtót kinyit, kenyérkosarakat kiszed, morzsákat kiráz, szalvétát megkóstol, összegyűr, összetép, eldob.

Konyhaszekrény fiókjához mászik, kihúz, betol, kihúz, betol, ujjat majdnem becsíp, kihúz. Sütőpapíros rollnit kivesz, 10m papírt legörget, bontatlan sütőpapírt kivesz, csomagolást megkezd, kartonrészt szopogat. Szivacsokat kihajít, előkék tépőzárrészét szopogatja, ezt vég nélkül.

Átmászik a konyhán. Útközben talált porszemcsék felszedésére tesz sikertelen kísérletet. A polcon hátizsákot talál. Kipakolja anya pénztárcáját, telefonját, kulcsát. Kulcsot alaposan rázogat. Pénztárcát kipatentol, aprópénzt kiszed, bankkártyát, személyit, kihajít, bizonylatokat megkóstol, aprópénzt tapogat, benyálaz(na), ha anyamumus nem szólna, hogy "nem szabad".

Majd szekrényhez mászik, ajtót kinyit, kenyérkosarakt kiszed, morzsákat kiráz, szalvétát megkóstol.......stb....stb...

A Nagy Gyümölcsteszt

Ismerje meg Julcsigyerek preferenciáit. Ha helyesen tölti ki az alábbi tesztet a mellékelt képek segítségével, megtudja, hogy Julcsinak melyik a legkedveltebb gyümölcse. A helyes megfejtők egy kg almát nyernek, melyet a lakóhelyükhöz legközelebb eső zöldségesnél pénz ellenében beválthatnak.

1) Melyik gyümölcs Julcsi kedvence?
A) körte B) banán C) alma

2) Melyik gyümölcsöt szeretné Julcsi elfogyasztani?
A) alma B) körte C) banán


3) Melyik az alma?
A) Grapefruit B) körte C) banán D) alma

+1) Melyikkel dobálózzunk? . . . . -val.

Feloldás - 28.

Kedves Rokonok és Barátok!
A tegnapi bejegyzés többeteket megtévesztett, és végeredményben a valódi címzettnek úgy éreztem, "át sem jött" az üzenet.
Akkor a feloldás.
Édes öcsémet (édesöcsémet) ábrázolja eme fekete-fehér alkotás - úgy 11 hónapos korában (ugye??) -, és a hozzátartozó szöveg csak kitaláció, semmiféle páratlan tehetségű olcsó fényképésznek nem engedjük, hogy gumicukorral tömje a gyermekünket. :)
Meg aztán születésnapja is volt tegnap Gábor ecsémnek, éppen a 28., és ha összeolvassátok a buggyant történet kezdősorainak betűit, akkor kijön a köszöntés. Érted már Mosó???
Szóval, gondoltuk, megtréfálunk mindenkit, hát jól sikerült...:)
Végülis Apunak igaza van, mindenki hasonlít mindenkire, de azért Gábor öcsémet többször láttam én is kis Júliában, főleg, ahogy a szülőszobán megpillantottam az első percekben. Azóta persze már inkább önmagaként látom, és egyre inkább befigyel édesapja egy-egy vonása is. Fogják még mondani nagykorában őrá is, mint rám is: "Tiszta apja ez a lány!"

Szerintetek, ezen a képen éppen kire hasonlít?

28.

Bébikénkkel elnéztünk a minap egy
Olcsó, de megbízható fényképészhez.
Láttuk, hogy jól
Dolgozik, mert minden kattintás előtt
Osztott a gyermeknek egy
Gumicukrot.

Sikerült nála néhány órát elidőznünk. Ezért lekéstük a babás
Zenés foglalkozást.
Ütött az óra, mi meg sehol sem voltunk még.
Lassan persze ehhez is hozzá szokunk.
Inkább egy napra csak egy programot tervezünk ezentúl.
Na de, az eredményért megérte ennyit várni.
Azért tényleg jól dolgozik ez a fotós!
Páratlan tehetség!
Olyan képet készített a gyermekről, mint még senki
Talán.

Mondjuk, furcsa, hogy fekete-fehér,
Olyan, mintha réges-régen készült volna...
Szerintem most látszik valójában, kire is hasonlít a családban...
Óóóóóóóó.... :)
!

Buli vaaaaaaan!

Hétvégén Bálint kedveskedett nekem, és betette youtube-on egy régi kedvenc zenémet. Gumilábú kiscsaládunk rögtön bugizni kezdett, amit egy arra járó lesipuskás fotóriporter rögtön lencsevégre kapott. A képeket a bama.hu-ról szedtem le ma reggel... :)