Visszapillantó 2. - Szavak szárnyán

Nagyon izgi dolog ez a beszédfejlődés. Ez a sok hablaty. Lekövetni a gondolatmenetét. Tudni, hogy min jár az esze, és tetten érni hogy hogyan formálódnak a gondolatok szavakká, amelyekkel már meg tudjuk egymást érteni.

Julcsi zsenge kora ellenére nagyon sokat beszél - értelmes szövegelésre gondolok. Azt mondják, ez öröklődik. Ez lehet, mert állítólag Bálint is, meg én is korán kezdtünk dumálni. Barnabás az unokatestvér, ki fél évvel idősebb, pedig már akadémiai székfoglalót is tarthatna, olyan gyönyörűen beszél.

Másrészt azt mondják, ha sokat mondókázik az ember a gyermekkel, sokat szövegel neki, akkor előbb vagy utóbb csak megragad benne valami. Ez is igaz lehet, mert Julcsi nagyon bírja a meséket, versikéket, rímeket. Kedvencei Szutyejev vidám meséi, Gazdag Erzsi Meseboltja, Maszat, Bartos Erika versek, no meg Anna Peti és Gergő történetei - bár utóbbiban inkább a képeket szereti nézegetni és azok alapján mesélgeti a történetet. No és ha már a képeknél tartunk, a Böngészők is nagyon bejöttek - bár igazából minden, amiben szép képek vannak és lehet róluk sokat szabadon szövegelni.

De mielőtt még úgy tűnne, hogy teljes önfényezésbe kezdtem - merthogy milyen szuper géneket örökítettünk és milyen sokat foglalkozunk Julissal, - inkább leírok néhány párbeszédet. Az sokkal jobb lesz.

***

Én: - Anya főz egy teát.

Julis: - Julcsi is teát fog inni.

Én: - Anya tesz a teába .... (itt keresem a szót)

Julis: - Mézet! (és dalban folytatja magas sipítós cérnahangján:)

Méz, méz, tea méz... (Ez a "Méz, méz, méz, termett méz" kezdetű nóta Julcsi-féle átirata)

***

J: - Kuki, kuki! (és nagyon kacag)

Én: - Kinek van kukija?

J: - Apának. Julcsinak nunija van.

Én: - És anyának?

J: - Anyának bugyija van.

***

***

Harisnyahúzás. Nem szereti. Folyton beszélni kell valamiről, hogy elterelődjön a figyelme. A harisnyán kis virágok vannak.

Én: - Számoljuk meg, hány virág van!

J: - ... fenn a bársony égen.

Ezt csak azok érthetik, akik ismerik Bartos Erika Zsákbamacska kötetének csillagszámolós versikéjét, amelynek utolsó sora így szól: "Számoljuk meg hány csillag van fenn a bársony égen!"

***

Hazajöttünk a bevásárlásból, kipakolunk a hátizsákból, mindent a helyére teszünk. Sajtot, tejet a hűtőbe, kenyeret a kosárba... Megkérdezem Julcsitól:

- Julcsi, a joghurtot hova kell tenni?

- Julcsi szájába!

***

***

Megtalálta a tolltartómat, amit nem szeretek, ha játszik vele. Finoman próbálok utalni rá, hogy az az én tulajdonom.:

Én: - Julcsi, kié az a tolltartó?

Kisebb gondolkodás után a komoly válasz:

J: - Ceruzáé.

A nevetést nehezen, de visszatartom, és nem adom fel:

Én: - És a ceruza kié?

Megint gondolkodik kicsit:

J: - Hegyezőé.

Ott a pont. Igaza van. Megint kivágta magát, mi meg Bálinttal pukkadunk a röhögéstől. :)

***

Reggelizünk.

J: - Anya, mi ez?

Én: - Sonka.

J: - Anya szereti sonkát.

Én: - Igen, szeretem.

J: - Anya szereti Julcsit.

Én: - :)))

***