VP 3. - Keresztelő

Talán sokan nem is tudjátok a nagy hírt: Julcsinak október utolsó napján megtartottuk a keresztelőjét. Kellett majdnem 17 hónap a szervezéshez, meg egyeztetéshez, közbejöttek ilyen-olyan események, ami miatt folyamatosan tolódott a dolog, de végül Júlia is csatlakozott a keresztények közösségéhez. Azon belül is az evangélikusok táborát növeli. (Ez teljesen logikus, hiszen édesapja katolikus, édesanyja református és evangélikus gyülekezetbe járnak.)

A keresztszülők viszont (majdhogynem:)) színtiszta evangélikusok, kedves barátaink: Anna Hanf gebórene Szabó :) és férje Friedemann Hanf. Nagyon örültünk, hogy több napot is velünk voltak. Végre jókat beszélgettünk, kirándultunk. És ami még jobb: Julcsi is nagyon szívébe zárta a KeresztAnnát és "Apust". Azóta is gyakran emlegeti őket különböző helyzetekben.

A keresztelői ige a Zsoltárok könyvéből választódott:

"Uram, egyengesd előttem az utat." (Zsolt 5,9)

Kaptunk hozzá egy kis képet, amelyen lerajzolta egy kedves gyülekezeti tag Julcsit, amint megy egy úton, amelyről egy hatalmas kéz éppen felszedi a legördült köveket, sziklatörmeléket. Ez jó. Remélem, Julcsihoz is megérkezik majd ennek az igének a tartalma és érezni fogja, a gondoskodó kezet, amely vezeti őt az útján.

Anna az alábbi szöveget olvasta fel, Friedemann pedig imádkozott.

“Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek. Ők az élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és leányai. Általatok érkeznek, de nem belőletek. És bár veletek vannak, nem birtokaitok. Adhattok nékik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok. Mert nekik saját gondolataik vannak. Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem. Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem. Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne próbáljátok őket olyanná tenni, mint ti vagytok. Mert az élet sem visszafelé nem halad, sem meg nem reked a tegnapban. Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek eleven nyílként röppennek el. Az íjász látja a célt a végtelenség útján, és ő feszít meg benneteket minden erejével, hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak. Legyen az íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrása: Mert ő egyként szereti a repülő nyilat és az íjat, amely mozdulatlan.”

(Kahlil Gibran)

Hálásak vagyunk, hogy ilyen jól sikerült ez az ünnep.