VP 4. - Advent

Jó kis adventi időszakunk volt.

Nekem nagyon jól esett a készülődés, igaz, az értékes alvásidő bánta, de utólag is határozottan állíthatom, hogy megérte.

Keresztgyerekeknek készítettünk puzzle-t és aszalt gyümölcsöt rejtő adventi zsákocskákat.

A lakásba is különböző díszeket gyártottunk. Ajtókra angyalkákat - akikkel Julcsi nagyon összebarátkozott -, meg különböző füzéreket.

Apa kapott egy kis extrás adventi kalendáriumot, minden napra egy pozitív gondolattal - abban az időben nagy szükségünk volt rá. Ez a barkácsmunka csak egyszerűen az "Apa manói" nevet kapta Julcsitól.

Már időben elkezdtük a képeslapok tömeggyártását, reméljük mindenkihez időben meg is érkeztek.

Volt külön adventi szertartásunk is esténként. Vacsora után, fürdés előtt elhangzott a bűvös mondat: - Julcsi, mi lesz most?

Erre Julcsi szeme felcsillant és izgatott hangon ennyit mondott: - Pieee! (Ami pontosan annyit tett, hogy "pihe", vagyis hópihe.) Már szaladt is be a szobába, ahol kiválasztotta a számára legszimpatikusabb hópihét (ami üzembiztosan mindig a legkisebb volt).

Utána kiválasztotta, hova ragasszuk. Általában az ablakra. No de melyik sarkába??

Ezután következtek a "zsákocskák".

Ezekből is kiválasztotta a legszimpatikusabbat - itt a piros szín iránti rajongása fejeződött ki: eleinte a teljesen piros zsákok, majd azok, amelyekben sok piros volt, végül azok következtek, melyekben kevés piros volt, s legutoljára azok, amelyeken semmi piros nem volt látható.

Majd az izgatottság a csomagocska bontása közben.

A mindennapi zsákocskákba katicabogár, dinnye, körte és zöldségeket imitáló felfűzhető fagolyócskák kerültek. Egy hét után pedig büszkén sétált fel-alá a lakásban a felfűzött nyakláncával.