VP 5. - Karácsony

Ha már VP, akkor a karácsonyt csak nem hagyom ki...

Fogalmazhatunk úgy is, hogy ez volt az első közös karácsonyunk, annak ellenére, hogy a Julcsának ez már a második volt. De mégis. Most sikerült először itthon lennünk Szenteste úgy, hogy magunk dolgoztunk meg a körítésért, meg magáért a tartalomért is.

Előtte persze izgultunk, hogy lesz-e idő és energia erre, de úgy tűnik, volt.

Nagyon jó érzés volt, hogy volt díszített fa, volt ünnepi vacsora (ebéd), voltak ajándékok és volt suhogó angyalszárny, csillogó gyerekszem. (Igaz, sok minden még igencsak kezdetleges formában "pompázott", de ezek többnyire a külcsínt szolgálják, mint pl. a karácsonyfa alá függönyből rögtönzött khm... ünnepi asztalterítő.)

***

A családnak készítettünk szaloncukrokat. Az egyik inkább idézőjelesen szaloncukor csak, mert gyakorlatilag aszalt gyümölcsök, magvak és zabpehely keveréke. A másik a "vérbeli", mivel marcipános sűrű étcsoki bevonattal. Nyami. Finomak lettek (- szerintem.) Utána felöltöztettük a cukorkákat talpig díszbe.

A sógornőmék (Muhhahahahaha, bocs Anett, ez írtó viccesen hangzik, nem?:)) idén új házba költöznek, így járt nekik egy Házi Áldás - kicsit másképp. :)

***

Julcsi gyerek nagy szakács lett időközben (- nem is tudom, honnan szerzett tapasztalatokat erről a tevékenységről), úgyhogy Bálinttal azt ötöltük ki, hogy készítünk neki egy kályhát - mások szerint gáztűzhelyet. Ennek a készítése volt a legklasszabb talán az egész időszak alatt. Komoly csapatmunkát igényelt Julcsi szüleitől, akik a fáradtsággal dacolva éjszakába nyúlóan gyártottak elméleteket, majd igyekeztek megvalósítani őket. El is készült a szolidan remekműnek is nevezhető alkotás (igaz, a dizájn oldaláról megközelítve igencsak minimálos). Mi már csak arra vagyunk kíváncsiak, mennyire időtálló ez a darab, megéri-e Julcsi második születésnapját?

***

Végül bevetettük a Nagy Dobozt. Ugyanis Julcsi egykori kis "hászi"-ja bizony már annyira kidőlt-bedőlt falú volt , hogy a putri kifejezés is már inkább dicséretnek számított. (amúgy az előző képen látható egy kis részlet belőle - az a szívecskés az :)). Szóval kapott a gyermek egy új házikót, ami nagyon tuti ám, mert hatrétegű kartonból vannak a falai és nem fog csak úgy egyszerűen ukkmukkfukk beroskadni! (Hála Apa doboznagyhatalmának...)

***

Íme a kezét tördelő gyermek, aki nem bír betelni a csillogó-villogó karácsonyfa látványával. (Persze a valóságban sokkal meghittebb fények voltak, de hát az átkozott vaku - meg az átkozott fényképész, aki nem veszi a fáradságot, hogy átállítsa a gépét...)

(És íme a gyönyörű asztaltééérííítőőőő is... hű)

***

És végül: elengedhetetlen szociofotó a 2000-es évek második évtizedének elejéről. Egy középosztálybeli kisgyerekes család karácsonya.